Felálló nagy pénisz

Miért kicsi az ókori görög szobrok pénisze?

Mai szemmel nézve a szobrok teste tökéletes, egyetlen "aprócska" részletet kivéve. Az ókori görögök híresek voltak arról, hogy szobraikon fetisizálták a férfitestet. Ezek a szobrok tekintélyes, erős testalkatú férfiakat ábrázoltak, feszes izmokkal.

Néha ezek az alakok hiányos öltözetben vannak, de gyakran anyaszült meztelenek. A kis hímtagok ellentétben állnak a masszív testekkel és a mitikusan komoly személyiséggel. Ha visszatekintünk az ókori görög világra az időszámításunk előtti as évek körül, azt látjuk, hogy a nagy, felálló péniszeket nem tartották kívánatosnak, és nem is voltak a hatalom és az erő szimbólumai.

Felálló nagy pénisz Felhők című színdarabjában az ókori görög drámaíró, Arisztophanész, összegezte a férfi szereplők ideális vonásait: "domború mellkas, fényes bőr, széles vállak, kis nyelv, erős fenék és kis hímvessző.

A kísérteties, romlott felálló nagy pénisz szatírokat hatalmas, felálló nemi szervekkel ábrázolták, melynek nagysága elérhette a törzsük méretét is. A mitológia szerint ezek a lények részben emberek, részben állatok voltak, és teljes mértékben hiányzott belőlük az önuralom, és ezt a görög felsőbb körök megvetették.

A görög komédiákban a bolondok is nagy nemi szervvel rendelkeztek.

Ilyen volt az egyiptomiak művészi ábrázolása is, akik hosszú időn át a görögök ellenségei voltak, - magyarázta Lear. Míg manapság a tekintélyes nemi szerv gyakran azonosítható az erővel, sőt még a jó vezetői képességekkel is, a pénisz soha nem volt a férfiasság jelképe az ókori Görögországban, mint ahogy az volt más kultúrákban.

Nem kétséges, hogy a görögöknél a fallosz ábrázolása és különböző mérete szimbolikus jelentéssel bírt.

A péniszt valamilyen emberi tulajdonság kifejezésére használták. Azt jelezte, hogy egy férfi tiszteletre méltó ember-e, vagy sem. Azaz jelentése volt - mondta Lear.